Szakcikkek

A nitrogén-fejtrágyázás problémái

A gyakorló gazdálkodók jól tudják, hogy nitrogénműtrágyák használata nélkül nem lehet ered­ményesen gaz­dál­kodni. Ez látszik a gyakorlatban is, hiszen csak elvétve találunk olyan ter­melőt, aki ne használna valamilyen nitro­génműtrágyát. Ez részben azzal is magyarázható, hogy szinte minden talajon látványos (zöldítő) és azonnali hatást tudunk vele elérni, hiszen a táp­elemek közül a nitrogén növeli leg­na­gyobb és leg­biztosabb módon a termés mennyiségét.

Arról azonban már megoszlanak a véle­mé­nyek, hogy mennyit és mit juttassuk ki. Az alapvető probléma az, hogy a növé­nyeknek szinte az egész tenyészidőszak folyamán nagy ­mennyiségű nitrogénre van szükségük, de a talajok nitrogénszol­gál­tató-képessége a leg­rit­kább esetben tudja a növény igényének meg­felelően szol­gál­tatni a nitrogént. A nitrogénki­jut­tatás gyakorlata sem követi le ezt a folya­matos igényt, általában egy-kettő adag­ban megosztva adjuk ki a nitrogénmű­trágyákat.

Jól ismert tény, hogy a szilárd nitrogénmű­trá­gyák hasznosulásához legalább 15-20 mm bemosó csapadék szükséges, erre azonban a tavaszi hónapokban igen kicsi az esély (1. ábra).  Az ábrán jól látszik, hogy az utóbbi 20 év adatai alapján tavasszal csak elenyésző, 1-2% esély van, hogy egy adott napon legalább 15 mm-t meghaladó eső fog esni.

Így csak a szilárd nitrogénfejtrágyára ala­pozni techno­ló­giai kockázatot jelent, mivel főként az intenzív növekedés időszakában minden nitrogénhiá­nyos nap súlyos ter­més­csökkenést okoz.

Minden élő szervezetnek, így a növé­nyek­nek is szükségük van aminosavakra, fehérjékre. Ezeket az esszenciális eleme­ket bonyolult biokémiai reakciók segít­ségével szintetizálják szervetlen nitrogén­formákból, például nitritből, nitrátból.  Ez igen energiaigényes folyamat. Abban az esetben, ha kisebb szerves alkotó­ele­mek­ből állítják elő ezeket, sokkal kevesebb energiára van szükségük, így a növény egyéb életfolyamaihoz tudja felhasználni a megmaradt energiát.

 

Csapadékos napok előfordulásásnak valószínűsége. Forrás: OMSZ