Szakcikkek

Miért fontos a kálium és a szilícium a növénynek?

A növények testét sem csontok nem szilárdítják, sem kitinpáncél nem védi, de megvannak az eszközeik hozzá, hogy megszilárdítsák magukat: kálium-szilikátokat építenek be a sejtfalukba.

A szilícium rácsszerkezete a gyémántéhoz fogható, vagyis nagyon kemény kristály. Szilikát formájában – nátriumhoz, káliumhoz vagy kalciumhoz kötve – a földkéreg leggyakoribb ásványa. Ebben a kémiai kötésben azonban felvehetetlen a növény számára. Pedig a káliumra és a szilíciumra is nagy szüksége lenne hőség idején.  A káliumnak ugyanis fontos szerepe van a növény vízháztartásában (turgornyomás) és a gázcserenyílások működtetésében, ezért a szárazságtűrés kulcsfontosságú elemeként tekintünk rá.  Szerkezeti elemként pedig szilárdítja a sejtfalat. 

 

A szilícium a sejtfal természetes alkotóeleme, de nem mobilis a növényben. Ezért már a termésfejlődés kezdetekor oda kell juttattunk, ahol a legnagyobb szükség lesz rá: a gyümölcskezdeményre. A héj vastagítása révén képes megvédeni az érő gyümölcsöt az időjárás viszontagságaival szemben, legyen az napégés vagy az esőzések hatására bekövetkező bogyórepedés. Az ép héjú gyümölcs természetesen a kórokozókkal szemben is ellenállóbb lesz.